2016. augusztus 24., szerda

Tenyérbeírt

amikor a nyár elveszik
akár a toscána-színek
fakulása
ércoroszlán ordít
a Naphoz kegyelemért
minden olvadásban a legnagyobb
tenyerén a rajzolat térkép
az évszakok váltakozásához
felvágja búzakalásszal
majd vastag füvekkel
végül tavi kagylóval kísérletezik
amikor a nyár elveszik
nem változik
tenyerének rajzolata

Apakomplexus - Lili + 18

Ezt a történetet 2011-ben írtam és rengetegen olvastátok már nálam, vagy erotikus oldalon. Nos, nem kívánom 18 karikás írásokkal a blogomat teleszórni, de azt hiszem ez egy örök és nehéz téma, és nagyon sokan szerettétek ezt az írásomat, ezért felteszem.
Akit taszít a téma, az ne olvassa el, remélem attól még marad az olvasóm.  Nem javítgatom, így írtam meg akkor, nekem így hiteles.



 Apa, akkor be tudsz vinni a városba?
 Lili! — Már megint rám akaszkodik. A lányom. Nem vér szerinti, de semmit sem számít az érzésen, sajátomként nevelem.Tizenhét éves fruska, de néha úgy lóg rajtam, mintha még csecsemő volna. Sokszor zavarba hoz. Folyton belém csimpaszkodik, fogdos, ezért sokszor azt hiszik a csajom.
Lili nagyon csinos lány. Százhetvenkét centi magas, karcsú alakkal, hosszú, szőke hajjal, bögyös is, szóval guvadnak a férfi szemek a láttán. Én negyvenhárom éves vagyok, és beképzeltség nélkül mondhatom, nem nézek ki harmincnál többnek. Komolyan.
Szerencsére a természet olyan adottságokkal áldott meg, amit heti három edzéssel nagyon jól karban tudok tartani. Jól nézek ki és pont. Izmos, magas és dögös vagyok. Beképzelt lennék? Na és, megtehetem. Szóval bejövök a nőknek, nem is hagyok ki egyetlen felkínálkozó alkalmat sem!
 Jól van, nem bánom beviszlek, — válaszolom sóhajtva.
 Gyere lányom! De hová mész már megint, diszkóba a barátnőiddel? Talán inkább tanulnod kellene, nem? Azt hiszem, hogy túl engedékeny vagyok veled!- A slusszkulcsot magamhoz veszem, és már venném a farmerkabátomat is, de Lili vacakol.
 Siess már kislányom, meddig várjak rád? Fontos találkozóm lesz kilenckor!- Persze Ágival találkozom a munkatársnőmmel, jó bőr, kefélem hetente.
 Jaj, apa, házibuliba megyek az osztálytársamhoz. Na, na, na, hadd menjek! Már megígértem.
– Csak bámulok, amikor a nyitott szobaajtó mögül kiszűrődő hangja után, meg is jelenik előttem. A kis fruska félig meztelen.

2016. augusztus 23., kedd

Drótváz-Szobátlan szerelem


Hajléktalan szerelem a miénk,
összebújunk mint két kartonpapír,
szél kopogtat hozzánk, ablakszemed
újságba csomagolt zafír.

Zsákutca padján alszik a csókunk,
lassú nyelvezés hajt fejet hozzánk,
magzat lesz újra és újra, rólunk álmodik,
mintha vele foglalkoznánk.

Falhoz dől a simulás, füvet szív,
elfelejtett minden anyát és istent,
akár a borosüveg, olyan a Hold,
az idő és tér titkosan összebiccent.

A végtermék szeretkezéseink drótváza,
- lelketlen egy bádogember fajta -
valódi vasháza ez érzelmeinknek,
szobátlan szerelmünk ki-be jár rajta.

2016. 08. 23.

2016. augusztus 21., vasárnap

Volheren - a kiválasztottak iskolája - 5. a


– Változások a légben! Itt valami hatalmas dolog vár kirobbanásra! Hallod Mountain, érzem a zsigereimben. Már ez a két fruska is rossz előjel volt, és most még ez is – emelte a hátára a fiú a törmelékkel és szeméttel teli műanyagzsákot.
Blanket csak bólogatott, amikor végre elengedte a ragasztott széklábat, úgy vélte a támlával lefelé fordított ülőalkalmatosságot huszonnégy óra száradás után a mester újra használhatja majd. Mi több, az ő súlyával akár évekig élvezheti a puha, süppedős karosszéket.
– Fura dolgok történnek mostanában, aláírom – mondta miután felállt, majd tenyereit a farmeres combjába törölte. – Csak azt nem tudom a lányok ennek a következményei már, vagy ők a kiváltó ok.
Alig egyetlen óra leforgása alatt rendbe tették a tanítójuk romhalmazzá vált szobáját, az utolsó üvegszilánkot is felporszívózták. Minden a helyére került, csupán a dísztárgyak fogyatkoztak meg kissé, semmi más nem árulkodott a felfordulásról.

Hallgass

fáradt vagyok bújj hozzám
ne mozdulj és ne beszélj
hallgassuk ketten a csendet
tudatunk lassan összeér
képzeletben nyissunk plafont
és mint a tetőn két macska
kívánjuk meg a tejutat
míg szemünkbe ül
egy-egy holdacska
és egymás mellett üljünk
halkan miákolva hajnalig
míg az égre karmainkkal
karcoljuk sosem lesz harmadik
macskalelkünk egy utat jár
összefonták ott az égben
puha talpak vándorútján
fönti lenti csillagképen
fáradt vagyok bújj hozzám
ne mozdulj és ne beszélj
csendeddel
takarj be
úgy mesélj
úgy mesélj

2016. augusztus 19., péntek

Hozzád 1.0

Bennem a csend úgy dübörög,
amikor hallgatlak a zenéd vezet,
a világ minden napraforgóját
letépném neked.
És hozzá füveket, vizet, házat,
mosdatlan csókkal füröszteném
a lábad, írnék hozzád valódi
hőskölteményt.
De az ujjam papírfecnit sem bír,
remeg, nem értem, hogy lehet
a szemem egyre idegenebb,
és részeg vagyok, billen a fejem.

(Gyerekesen imádott bálványomhoz természetesen..:)

Mrs Black Farfallen