Velvet

art firkák:) és közönséges románcok

2017. február 22., szerda

Veszélyes randevúk 25. - befejező rész

Nincsenek megjegyzések
– Elvesztettem egy olyan csatát, amit el sem kezdtem – vallotta be Dominic. – Nagyon nem szimpatikus – intett a fejével Dean felé, aki időt adott a búcsúzkodásra.
– Aha. Ezt csak úgy mondod. Neked nem is kell, hogy az legyen – feszült meg Jace álla. – Alig ismersz, őt meg egyáltalán, így nincs mire alapoznod.
– De megismerhettelek volna, vagy nem? Róla meg éppen eleget hallottam. Azt hiszem, bármit is ígért, szemétkedni fog veled.
– Talán nem – pirult el Jace, miközben összehúzta a szemöldökét. – Ne ölj meg minden reményt, talán van még egy lehetőségünk. Amúgy meg köszönöm az utat, és a kedvességed, leköteleztél. Nem így terveztem ezt az egészet, csak…
– Csak közbe jött a szerelem, ennyi – fejezte be helyette Dom.
– Nem két filléredbe került, hogy elrepíts hozzá, hajlandó vagyok a költségeidet megtéríteni. Ez a minimum.
– Ugyan, nem fogadnám el, tartoztam ennyivel az ördögnek – vigyorodott el Dom.
– Oké – sóhajtotta Jace. A repülő már néhány perce elhagyta a légteret, és ők ugyanott álltak a majdnem kész szálloda előtt.
– Nekem is pont ilyesmi hiányzik az életemből, pár háborgó hullám, de fogalmam sincs ki lesz majd, akivel megélhetem a dolgot. Azt hiszem, ideje lenne valami komolyabb nőügybe bonyolódnom, csak ne lennék ennyire magamnak való.
– Biztosan nem túl sok magányos éjszakád van, úgyhogy ne panaszkodj! De őszintén drukkolok. Találkozunk később az esküvőn!

Ott álltak egymással szemben, mintha sosem szakítottak volna, a közös otthonuk számtalan emléket idézet fel bennük, míg némám bámulták egymást.
Dean lába mellett a sporttáskája, szürke pólója ráfeszült izmos és magas testére, alul buggyos, terepszínű nadrágja tökéletesen simult a fenekére, Jace pedig alig kétméternyire csorgotta a nyálát, remélve, hogy elég komoly arcot vág, és a másik nem látja a vágyakozását. Elbizonytalanodott, hát csak tegye! Épp elég rongy pillanatot okozott már. A nagydarab test meggörnyedt, látszott, hogy kapaszkodna, de nincs mibe.
– Nem könnyíted meg a helyzetemet, ugye?
– Ne is várd – keményített be Jace.
– Nem hagyhatnánk ki a lelki fröccsöt, és az újabb könyörgést? Mondtam már, hogy szeretlek.
– Mindig elfelejtem, hogy te tulajdonképpen gyerekszoba nélkül nőttél fel. Különben meg nem hallom jól.
– Imádlak.
– Most ezt mondod, de a hétköznapokban kell bizonyítanod.
Dean kiengedte a mellkasából a felgyülemlett levegőt, tett előre egy tétova lépést, míg ő nem mozdult, a másodiknál és a harmadiknál sem.
Aztán ott állt előtte az ismerős illat, a bűnbánó tekintet, a szex maga. Dean akcióba lépett, nyelve végigvándorolt a nyakán, amitől a feje hátrahanyatlott, és nem is észlelte, hogy elnyílik az ajka. Az erős ujjak utat találtak a felsője alá, és érezhette, hogy Dean máris készen áll. Akarta őt, mindennél jobban, és tudta felesleges küzdenie, kell neki, akár a levegő.
– De azt ugye tudod, hogy nem most kellene ezt tennünk – próbált érvelni az utolsó erejével, de Dean ekkor megcsókolta, belefojtva a szót. Jace nem volt benne biztos, hogy a szex az amirei a leginkább szükségük van ezekben a pillanatokban. Ekkor azonban Dean keze a nadrágja gombjára csúszott, a szája pedig még mohóbbá vált.
– Kár most minden szóért, add ide a kezed – ragadta meg Jace csuklóját Dean, majd a mellkasára helyezte. – Érzed, mennyire hevesen ver? Majd kiszakad a mellkasomból. Most egyszerűen csak szeretni foglak, jó?
És Jace akarta.
Félóra múlva kipirult arccal pihegett, lehet, hogy az évszázad szeretkezését élték meg. Remegő ujjival igazította meg aranyló haját, fürtjeit szétkuszálta a szeretője.
 – Most miért nézel így? – meredt a barna tekintetbe.
Közben a mosoly játszani kezdett az arcán, és Dean magához szorította. A bőgést sosem tartotta férfias dolognak, de már visszatartani sem bírta.Megremegett a teste és  átadta magát a zokogásnak.
Olyan sokáig ölelkeztek, hogy a mellkasuk közé gördülő könnyek egészen eláztatták a bőrüket, de ez egyiküket sem érdekelte, csak a boldog békesség, amit összebújva ünnepeltek.
Az eldugott pénzről akkor beszéltek utoljára, és arra az elhatározásra jutottak, hogy aki érdemes rá, az majd úgy is megleli egyszer.

A menyasszonyi ruhában Erika virágnak érezte magát, éppolyan szépnek és törékenynek. A belső remegése, arca sápadtsága, csak akkor csillapodott, amikor Trent szeméből erőt meríthetett. Amint összekapcsolódott a tekintetük, az ég végtelensége jutott eszébe, ami mindenki fölött ott van, bárhová is menjen.
Mindaddig küzdött az ellen, nehogy könnyekben törjön ki. A kozmetikus könnyálló sminket használt, de nem akart csitri módjára elérzékenyülni. Csupán akkor érzékelte, mennyi kíváncsi szempár fürkészi, és akkor tudatosult benne, hogy kimondta az igent, feleség lett.
Tinédzserkori álmodozása valóra vált, Trentet valóban egy hősnek látta, aki egyedül az ő lovagja. Ujjai remegését a fehér rózsákból álló csokra rejtette el, remélte, hogy erős lesz végig, és simán veszi az akadályokat. Trent istenien nézett ki, a sötét öltöny és a fehér ing csodásan állt rajta, amikor pedig mosolygott, olvadoztak a nők a helyiségben. Amikor látta mennyire gyenge a mosolygó felszín alatt, gyakorlatilag végigvonszolta a násznépen.
– Pihenőre lenne szükséged, igaz? – súgta a fülébe. – Bírj még ki pár órát kicsim.
Ahogy telt az idő mind szűkebb baráti körben ünnepeltek tovább. Amikor megtudta milyen kalandban volt része a barátjának, alig kapott levegőt, de csak bele kellett néznie Jace szemébe, és a ragyogása elárulta mennyire boldog.
Amint rájuk köszöntött az este, egyre felszabadultabban viselkedett. Átöltözött, könnyű, fehér vászonruhába bújt. Hajnalra csak páran maradtak, Herwithben valószínűleg rajtuk kívül az igazak álmát aludta mindenki más.
A padló tarkállott a színes, kipukkant léggömbök,  konfetti, és a rózsaszirmok egyvelege miatt. A bérbe kivett asztalokról már lepakoltak a pincérek, csak pár terítéket hagytak meg a reggelig mulatóknak.
Erica egyedüli nőként élvezhette a férfitársaságot. Nemcsak Trent, de a többiek is alaposan eláztak addigra, Jace, Dean, és Dominic. Micsoda hímek! – lelkendezett magában, de el kellett ismernie, hogy a férje viszi a pálmát.
– Nos, kis feleségem, hogy vagy?
– Csodásan.
– Ideje lenne lelépnünk, nem gondolod?
– Azt hiszem, igazad van. De hová mehetnénk? – Trent elvigyorodott. – A szomszédba – lóbálta meg a Dolss ház kulcsát.

Öt hét múlva

Trent nézte az ismerős szürke tekintetet, csakhogy abban gőg és lemondás ült. Már értette, hogy volt képes a nő, Vivien annyira könnyen elhagyni a kislányát. Miután kiderítette a magánnyomozó, hogy nem is olyan messze él, autóba ült, hogy beszélhessen az asszonnyal. Nem tudta mit vár, de legalább szembesült az érdektelenséggel.
– Annyira régen elhagytam, hogy nem mernék elé állni. Nem hiszem, hogy bármi közös lenne bennünk.
– Nem? – kiáltott fel Trent.  Éppen csak annyi, hogy az anyja. Látom már hiba volt megkerestetnem, jobb is, ha a felségem nem tudja meg, micsoda hideg asszony szülte!
A nő enyhén elvörösödött, gőgösen tartotta a fejét, a bőr megfeszült a nyakán, de a szemébe ekkor pici riadalom költözött.
– Minek magyarázkodjak egy idegennek? Eljöttem, mert nem volt ott maradásom. Sosem szerettem Erica apját, és túl korán szültem. Nem tudtam mit kezdeni egy gyerekkel. Felelőtlenül vállaltam, belátom. Amikor, pedig jött John, elvesztettem az eszem. Benne megtaláltam, ami a férjemből hiányzott. Kellett nekem a vadsága, és a szeretete. Nem tudtam magammal vinni a lányomat, mert semmire sem volt pénzünk – hajtotta le a fejét szégyenlősen. – A férjem pénzéhez, pedig a világárt sem nyúltam volna.
Trentet ekkor meglegyintette a fájdalom, és az együttérzés, sebeket szaggatott fel jogtalanul.
– Akkor is elhagyta a lányát, ott maradt a küszöbön, akár egy kölyökmacska!
– Küszöbön? Miről beszél fiatalember? A téglagyár már akkor is nagyon sok pénzt hozott, pontosan tudtam, hogy Erica nem szenved majd hiányt semmiben! És most menjen, remélem a lányom boldog lesz önnel!

Trent arca vöröslött, akár a rák. Kudarcnak tudta be a találkozást. Ericának is hazudni kényszerült miatta, egy napos üzleti útként adta be a látogatást. Azt hitte elég, ha megjelenik, és azzal elindíthatja a két nő közötti hatalmas távolság felszámolását. Hát nagyot tévedett! Roppantul idegesítette a naiv hozzáállása, amit a szerelem számlájára írt, de ahogy koptak mögötte a kilométerek úgy lett egyre nyugodtabb. Lassúbb vezetési tempóra váltott, meglazította a nyakkendőjét. Megtette a tőle telhetőt, ennyivel tartozott Ericának. Tudta, hogy sosem mondja majd el neki a történteket, mert vannak dolgok, amit jobb titokban tartani.


        Vége –

2017. február 21., kedd

Rímfiókák

Nincsenek megjegyzések
csak ujjgyakorlat

Tintafészek bennem,
ott a rímfiókák,
a szellemi begyben
betűk és diófák.

Egóm  festi mostját,
múltját és jövőjét,
ne töröld a foltját,
csukd rá szemfödőjét,

és majd mikor elhal
minden Sea-ének,
a madaram felfal,
partok összeérnek.

Köpés

Nincsenek megjegyzések
Ha nincsenek ellenségeid, karaktered sincs.
- Paul Newman


Pár szó-macskakaparás :)

Nincsenek megjegyzések
A Veszélyes randevúk, amint láthatjátok, igen lassan folytatódik, ennek az oka, hogy a fejemben megvolt a vége, és tudtam mi a végkifejlet, de mivel blogba íródott, szemérmessé váltam. (Ne nevessetek :-))  
Nem mertem megírni azt a befejezést, amit láttam magam előtt. Ezért toporogtam egy helyben, és próbáltam olyan irányba vinni a történetet, ami minden korosztálynak megfelel.
Természetesen ez egyrészt nem jó, éppen ezért jutottam arra az elhatározásra, hogy ha nem bánjátok, a következő történeteimet, regényeimet előbb megírom egyben, és utána tárom elétek. Tudom, hogy itt vagytok, és olvastok, de nagyon kevés a hozzászólás, a visszajelzés, ez is elkedvtelenít a blogolástól.
De az írástól nem. :-)
Azt gondolom, ha a Veszélyes randevúk például e-könyvben jelenik meg, egy hármas lett volna a vég, 18 karikás tartalommal.  
Persze folyamatosan tájékoztatlak titeket arról, hogy állok, mit írok, mit várhattok, és részleteket is olvashattok majd.

Egy kedves ismerősöm a napokban olvasta a Vérrel élve - A gyám c. írásomat, szerinte a második felébe túl sok mindent zsúfoltam bele, pontosabban egy második rész lehetőségének a tartalmát, így még átrágom magam rajta, mindenesetre izgalmas, és erotikus a véleménye szerint. És nagyon várja a folytatást, annál is inkább mert egy főszál, Tarkan és a gyámlány köré  íródott a történet, de többen is vannak szimpatikus figurák, akik szerepelnek, és akikre az olvasók éppen olyan kíváncsiak, mint a főhősökre. 

2017. február 14., kedd

Félszerzet

Nincsenek megjegyzések
Olvasok
Könyv és kávé - apró jutalom,
csendes zug, illatos mécsessel,
munka után némi nyugalom,
így elvagyok pár életcseppel.
Írok
Szerényen, mint olcsó könyvoldal,
vagy margó mellett a lábjegyzet,
elbújok laptoppal és tollal,
ilyen vagyok: firkász félszerzet.

Veszélyes randevúk 24.

Nincsenek megjegyzések
Trent hajnalban ébredt, hamar felfogta, hogy kopog az eső a tetőn, a résnyire tárt ablakon beáramlik a hűvös levegő, a vízcseppek és a nyár elegyenek keverékével. A függönyt mozgatta a szél, megborzongott, megpróbálta a lányt betakarni jobban. Óvatosan húzta feljebb a takarót a kecses vállalakra,  csak az egyik kezét használhatta, mert csimpaszkodott belé még álmában is a kedvese, karja és egyik combja az övén hevert. Óvatosan a hajához nyúlt és egy tincset az orrához húzott, úgy vette a levegőt, annyira szerette a selymes fürtök enyhe kamilla illatát.
Az őt ért sokkot tökéletesen átérezte, éjjel a karjai között sem tudta sokáig feledtetni vele a fájdalmát, miközben forrón simultak össze, alá lebegve az orgazmus hullámairól. Erica könnyei áztatták a mellkasát, rázkódó teste egy árva madárkáéhoz hasonlított. Nem tudta megemészteni, amit az anyjáról megtudott. A nő egy kurva volt, ribanc, aki lelépett egy hapsi miatt, ismeretlenül is megvetette őt, amiért ekkora fájdalmat okozott. Azonban nem akart ítélkezni, csak együtt érzett, és vigasztalt. Már nem szégyellte önmaga előtt sem, hogy jobban kell neki a lány, mint a függőknek a heroin.
Amint a lány pozíciót váltott, és átgurult az ágy másik felére, elidőzött egy darabig a kevéske fény nyújtotta sziluett látványában, a kívánatos domborulatokon, majd ráhúzta a takarót, bezárta az ablakot, lezuhanyozott, és feltett egy kávét. Aztán hirtelen nevetni kezdett, mert eszébe jutott az esküvő, és ez boldoggá tette!
Nemsokára visszaosont a szobába, szürke pólót és famert vett fel, mert alsóban fázott. Amikor prüttyögött a mobilja, összeráncolta a szemöldökét, üzlettársa SMS-ét olvasva a harag hullámai borították el. Elvörösödött, amikor az jutott eszébe, hogy Dominic kiakarja sajátítani a barátjukat. Máris hatalmat gyakorolt, és beleszólt Jace életébe! Cseszd meg, ehhez nem volt jogod! Hamar elhessegette azonban a hozzá méltatlan gondolatokat, és próbált örülni annak, hogy a barátjuk végre pontot tehet a múltjának keserű szakaszára. Bízott benne, hogy időben visszaérnek másnapra, így szükségtelennek tartotta, hogy beszámoljon a kiruccanásukról Ericának, nem akarta felzaklatni még inkább.
– Na, végre, hogy megjöttetek – motyogta félhangosan, éppen akkor csengettek a kapunál, amikor bekebelezte az utolsó falat tojásrántottáját. Megérkezett a három férfi az építkezésről, hogy megpróbálják nagyon gyorsan helyrehozni a padlót. Az anyagot már megvették előző nap.
A lány félóra múlva bújt elő a szoba magányából, tusfürdője illata még körülötte lebegett, kiegyensúlyozottnak és higgadtnak tűnt. Olykor érezte Trent magán a gyönyörű, szürke tekintetét, amint figyeli őt, issza magába a szemének kék színét, a haja feketéjét, vagy amint elidőzik a határozott vonalain. Jól esett neki kétségkívül, megbizsergette. A lány rövid ujjú, egyszerű, szürke felsője és a hozzá illő, egyenes vonalú szoknya a pántos papuccsal, kiemelte a szépségét. A kerek mellét, keskeny derekát, hosszú combját, és Trent újra megállapította, hogy Herwith legszebb virágszálát szakította le magának. A szőke haj folyékony mézként csillogott az ovális arc körül, büszkeség öntötte el, amikor észrevette, hogy a férfiak sandítva a lányt stírölik, amint nagyokat nyelnek és elpirulnak, ha szól hozzájuk. Varázsa volt a lánynak, olyan hatást gyakorolt a másik nemre teljes természetességgel, amivel megbolondította bármelyik férfit.
Akkor éppen a konyhapultnak támaszkodott, onnan figyelte amint ügyesen szabják méretre a fiúk a léceket.
– A színe kissé világosabb az eredetinél, nem lesz túl csúnya az összkép?
– Nyugalom – lépett mellé Trent, megpuszilva az arcát kedvesen.
– Be lesz pácolva, nyitott ablak mellett, hamar megszárad majd, és hidd el, nem lesz semmi különbség!
– Akkor megnyugodtam – sóhajtotta a lány, és amikor összenéztek Trentet leküzdhetetlen vágy fogta el. Erica vette a jelzést, mert ő is megremegett egész testében. – Menjünk a szobába – súgta a leendő férje, és ő lehajtott fejjel, nehogy észrevegyék a mosolyát, elsétált, míg Trent pár perc múlva követte őt.
Az erős ujjak a nyakától indultak el, hogy érzékeny mellét simítsák. A tenyér súrolta megkeményedett mellbimbóját, ekkor szakadt ki belőle az első sóhaj, a másik pedig láthatta a mámorossá váló tekintetét. Összemosolyogtak. Trent az ölébe húzta, és azonnal elkezdte megszabadítani a felsőjétől.
– Gyönyörű vagy – nyögte rekedten, a melle halmát a nyelvével nyalogatta,  míg a keze a hátán siklott. A lány hátra hajtotta a fejét, amikor mellbimbóját beszívta ajkai közé a szerelme. Már nedvesen tapadt hozzá a fehérneműje, éppen idejét látta, hogy Trent duzzadt ágyékára szorítsa a kezét, majd a nyakához hajolt, hogy forró csókokat leheljen rá.
Nemsokára meztelenül feszültek össze, zihálásuk és a szex illata töltötte be a teret, Trent kemény fallosza a nedves résbe csúszott, a hosszú lábak pedig a csípője köré fonódtak. Szájuk és nyelvük is szeretkezett közben, hol lassabban, hol gyorsabban simították egymást. El is feledkeztek a munkásokról, kis világukban a szenvedély lobogott, adtak és kaptak, megfeszültek és elernyedtek, egészen addig, amíg egyetlen pontba gyűlt bennük a vágy, majd felrobbant apró szirmokká változva.
Aztán hallgattak édes zsibbadásban, és nagyjából ugyanarra gondoltak. Révbe értek, haza a másikhoz.


Jace pislogott párat, mint, aki csodát lát, majd a tenyerébe hajtotta a fejét. Kezdett Dean miatt egy romantikus sorozathoz hasonlítani az élete. A kemény és keserű ember, olyan dolgokkal lepte meg, ami felülírt minden képet, amit alkotott róla.
– Akarod, hogy megkötözzelek, hogy behúzzak neked? – a rekedtes, szexi árnyalatú hang megborzongatta ezúttal is.
Dominic olyan nyugodt maradt, a hozzá intézett szavak ellenére, mintha azt kérdezték volna tőle, mennyi a pontos idő.
– Te itt csak ne fenyegetőzz – mondta halkan. – És a légióval mi van? Megkerestetnek és dutyiba zárnak, mint dezertőrt!
– Rosszul hiszed milliomoskám! Egyetlen kimenőt sem vettem ki a négy hónap alatt, maradt jó pár szabadnapom, amit most fogok élvezni, képzeld csak! – ezzel félre lökte a légi kísérőt, és Dominichoz ugrott, majd az öklébe gyűrte az inge elejét. Deant irritálta a fazon, olyan féltékeny volt rá, hogy legszívesebben az öklével zúzta volna össze a jóképű arcát, de a másiknak a szeme sem rebbent.
– Figyelmeztetlek, hogy van gyakorlatom a keleti harcművészetekben, a helyedben meggondolnám hová nyúlok. – Deant lenyűgözte a férfi higgadtsága, és a tartása.
– Tetszik a hozzáállásod, tökös fickó vagy. Van kifogásod ellene, hogy veletek tartsak?
Dominic felnevetett, amitől Jace megrökönyödött.
– Mert ha van, akkor mi van, kiugrassz? Ha már itt vagy, ülj csak le, és udvarolj, de előbb kérj bocsánatot Jamestől!
– Bocsánat! – morogta Dean, miközben lehuppant a szuperkényelmesnek tűnő, Jace melletti székbe.
Senki nem szólt semmit percekig, a csend fojtogatóvá vált, legalábbis Jace számára. A gyomra megemelkedett, és nem bírta legyűrni a remegését. Dean lopva sandított rá, akár egy kisgyerek a tiltott cukorkára, és nehéznek bizonyult nem szimpatizálnia vele.
– Megnézem, hogy van a pilótánk – bámult Dominic a légiós szemébe –, csakis Jace miatt adok nektek négyszemközt időt, mert kedvelem.
– Te csak ne kedveld! – villant Dean szeme, akinek az ujjai bizseregtek és a karfát szorongatta kínjában, a kívánatos szerelmétől alig pár centi választotta el.
– Azt mondtam húsz perc, egy pillanattal sem több! – emelkedett fel a férfi cinikus mosollyal. Ahogy eltűnt, Dean kicsatolta az övét, és Jace elé rogyott oldalról, mert ott fért csak el. Fejét a fiú gyomrához nyomta, szuszogása melegítette a másik bőrét. Erős karjait a karfára nyomta, de az imádottja pár pillanat múlva eltolta magától a fejét, hogy belebámulhasson a szemébe.
– Elmentél és kiléptél az életemből, azt hiszem, nagyon jól tetted. Hidd el, nincs neked már akkora vonzerőd, hogy csak úgy visszasétálj! Elegem van a zsarolásból, a megaláztatásból, és abból, hogy uralkodsz felettem!
– Megváltozom, ígérem. Jóvá teszek mindent. Tudom, hogy rossz ember vagyok, de nem akarok nélküled élni!
– Nevetséges vagy, mássz már le rólam! – A fiú arrébb taszította a másikat, kicsatolta az övét és felállt, nyúlánk, izmos alakja, dühösen is szexi pillantása, szőke haja, megint ámulatba ejtette Deant. Nem létezett számára szebb ember a világon.
– Mindenre esküszöm, hogy…– nagyot nyelt a férfi ennél a pontnál –, hogy szeretlek.
Mennyit várta Jace, hogy ezt sokkal előbb hallhassa! És tessék, Dean akkor mondta ki, amikor már mindent elvesztettek.
– Már késő, nem tudok vele mit kezdeni.
– Kettőnk számára soha nincs késő, és te is tudod. Most pedig meg foglak csókolni.
– Azt próbáld meg! – vetette szét lábait Jace. A szeme villogott dühösen, arca kipirult, és felkészült arra, is, hogy ökölre menjen a másikkal.
Ütött, de Deant nem érdekelte, azt sem, hogy megpróbálja lefogni a kezét.
– Szeretlek – mormolta, majd erőt véve magán, nagy lendülettel az utastér falának nyomta a fiút. Az vergődött, és káromkodott egészen addig, amíg Dean szája az övére nem tapadt, teste  pedig neki préselődött. Jace vére zubogott a dühtől, de aztán nagyon hamar megváltozott a helyzet. Ahogy nekifeszült az izmos, erős test, a megduzzadt férfiasság, ahogy akarta őt a másik elemi erővel, és ahogy csókolta, minden eszét, és ellenállását elvette. 
Dean ellazította magát, amint megérezte, hogy a fiú keze felsiklik a vállára, a nyelve pedig  simogatja az övét. A repülőgép csak haladt az úti célja felé, a szerelmes pár, pedig egymásról rángatta a ruhát, hogy kiéhezett testük minél többet kaphasson a másikból.


Folyt. köv.