2016. szeptember 27., kedd

Közösségi blog

Közösségi blogot indítok, ha lesz hozzá erőm, természetesen az írás szeretete a mozgatórúgó. Nem turbó üzemmódban fog menni az oldal, hanem szépen, lassan csorog majd. 
A cél  egy olyan gyűjtemény létrehozása, ahol mindenki talál magának szemezgetni valót. Ahol klasszikus, és kortárs versek, novellák, bloggerinák írásai, közismert íróink és tehetséges amatőrök írásai is jól megférnek egymás mellett.
Természetesen nem hívom magazinnak, hanem közösségi BLOGOCSKÁNAK, a szerkesztők, azaz a majmok válogatása alapján kerül fel tartalom. Fogalmam sincs hányan fogják látogatni, olvasgatni, annyian biztos, mint egy általános blogot. Én magam is porszem vagyok az írói tengerben, tehát csodát senki ne várjon, a blogot tekintse mindenki aprócska kuckónak. Maga a blogger platform is kevés olvasóra van tervezve, nem is akartam weboldalt, mert minek is. Nem hivatalos személy, csak magánember vagyok, aki arra is lusta, hogy az évek óta megírt kisregényeit átnézze, kijavítsa, és legalább e-könyvben megjelentesse.
A Laxen már majdnem kész :))


harommajom@gmail.hu

2016. szeptember 26., hétfő

Narancs-madár

Haldoklik a narancsmadár,
elefánt-bőre felreped,
ősz szivárog sejtjeiből.

Szól a sámánének,
dobolva temetik,
tollazata szirmokra szakad,

szárnyainak fesztávolsága
összeesik, és széthullik belőle
    a távoli Afrika.


Veszélyes randevú 5.

Herwith felélénkült az éjszakai mozdulatlanságából. Trent figyelte az autókkal teli úttestet, és a munkába igyekvő embereket. Az autó félig leengedett ablakán hagyta beszűrődni a város elegyét, magába akarta szívni a hangulatot. A hó illatához keveredett a pékségek, a kipufogógáz, és a közeli hegyekből áradó különös aroma. Tudta, hogy jól döntött, amikor odaérkezése után terepjárót kölcsönözött, a városban ez tűnt a legokosabb választásnak, és így elegáns autóját is kímélte. A mínuszok eléggé alászálltak, sálba, kesztyűbe burkolóztak a lakosok, sokan még a szájukat is eltakarták.

Rókalány

Rókalány, rókalány,
az ősz vagy te magad,
nyártünde valahány,
előled elszalad.

Szemedben szilva van,
bajuszod gyönge fény,
a bundád rőt-arany,
szél fúj amerre mész.

Palettád rókalány
dérrel telt tölgylevél,
vásznadon gyümölcstál,
akár egy költemény.

2016. szeptember 25., vasárnap

M. J. - pillanatok



Addig (köpés)

Amíg az ember hallgat, addig bölcs maradhat.

Kőbe vésett

Cikknek nem nevezném az alábbi soraimat, inkább vélemény, egy egyszerű ember világképe a tapasztalatai alapján. Remélem, nem bántok meg vele senkit, és mindenki marad az olvasóm őszinte soraim ellenére.

A kőbe vésett bibliai üzentek számomra legendák. Amit talán egy fejlettebb civilizáció hagyott itt nekünk. Útmutatás egy világszemlélethez, és egy világrend létrehozásához. Szükséges volt talán az indulatos ember megfékezéséhez, a horda szellem végleges eltörléséhez, a fejlődés miatt, és hogy legyen, ami beszabályoz minket.
(Mindig eszembe jut, hogy a magyarság csak nyomásra vette fel a kereszténységet, előtte másban hittek az ősmagyarok. De a befogadás ezt diktálta, hogy fejet hajtsanak. Természeti szellemeik, sámánizmusuk eltűnt, feledésbe merült.)

2016. szeptember 24., szombat

Orákulum


Hetven éves várja legutolsó álmát,
a végsőt, a tárgyakat elsöprőt,
hogyha alszik jósol, kiönti szobáját,
járókeretet, szoknyát és felsőt.

2016. szeptember 23., péntek

Volheren - a kiválasztottak iskolája - 7. b


Az élő szövet pusztulása bűzzel járt, a legnagyobb sátorban tartózkodók befogták az orrukat, vagy akinek jutott, gyorsan maszkot húzott. Az orvos házaspár még éppen időben érkezett ahhoz, hogy szemtanúja lehessen a fém és élőszövet ötvöződéséből álló lény önmegsemmisítésének.
– Akár a terminátor filmekben – jegyezte meg Dr Ross, a szőke, negyvenes nő, amint a titániumpántok alatt tartott alak elfolyósodását figyelte. A végtagok már felszívódtak, a koponyából is vajmi kevés maradt. Már csak a törzs foszlását kísérhették figyelemmel. Az ágyról lecsöppenő sav felmarta a földet, úgy hogy mindenki odébb ugrott, két méteres körön kívül álltak Stennoék és bámulták, hogy a túsz, miként válik illékonnyá, a levegőn  szétbomlóvá. Még a szúrós szag is egy idő után a felhajtott sátorlapon át nyomtalanul tovatűnt.

Régi versem-mert ősz van :)

Sea Miller: Simlis ősz

Komótosan közeleg
az a simlis Ősz...
Az utolsó kanyarban
kissé elidőz,
Vénasszonyok nyarának
kalapot emel,
pince-hideg reggelen
megfogja kezed.
Anorákja zsebéből
deres port szór szét,
ha kinyitja a száját
fázva fúj a szél,
ujjainak begyével,
avarlányt rajzol,
s Tél beköszöntéig
ővele dalol. 

M. J. - Morphine (demerol)



Oreuis bajkowe-szablony